Van egy érdekes dolog a jazzben, amit kívülről sokan félreértenek. Azt hiszik, a jazz a teljes szabadságról szól. Arról, hogy mindenki azt játszik, amit akar. Pedig ez nem teljesen igaz. A jazz-nek vannak megadott keretei, amelyen belül már megjelenik a szabadság is. És pont ettől a kettősségtől (keret + szabadság) népszerű annyira már évtizedek óta. Ezért érdemes közelebbről megnézni a felépítését, és akár adaptálni a beszállítói-viszonteladói kapcsolatokra.
Mi az a jazz standard?
A jazz standard egy közös alap. Egy jól ismert dallam, harmónia, szerkezet. Olyan számok dallamai, mint az Autumn Leaves vagy az All the Things You Are nem azért nem kopnak ki évtizedek óta, mert mindig ugyanúgy játsszák őket. Hanem azért, mert mindenki ugyanabból a pontból indul ki.
A zenész nem nulláról komponál.
Nem találja ki újra a dalt.
Hanem az alapot magára, a közönségére szabja.
A standard nem korlátoz, hanem felszabadít
A standard ugyanis:
- leveszi a terhet a „mit játsszak?” kérdésről
- ad egy biztos alapot
- segítségével a zenész azt játssza, amiről tudja, hogy a közönség szereti
- és teret hagy arra, ami igazán számít: az előadásra
A zenész nem a dallammal küzd, hanem a közönséggel kapcsolódik. De ugorjunk a zene világából az üzleti élet világba, és cseréljük ki a szereplőket.
Zene helyett beszállító–viszonteladó kommunikáció
A beszállítói kommunikációban a „dallamot” a következők adják:
- termékelőnyök
- pozicionálás
- edukációs üzenetek
- márkahang
Ez az, amit a beszállító ismer a legjobban, és amit egységesen kellene megszólaltatni. A beszállító tehát a szerző, a viszonteladó pedig a zenész, hiszen:
Ő van közel a közönséghez.
Ő érzi a hangulatot.
Ő tudja, mikor melyik dalt kell elővenni.
De nem az ő dolga új dalt írni.
Mi történik standard nélkül?
Standard nélkül mindenki improvizál. Ez persze elsőre izgalmasan hangzik. A valóságban viszont ez történik:
- eltérő üzenetek
- más hangsúlyok
- elmosódó előnyök
- off-brand kommunikáció
Nem azért, mert bárki rosszat akar, hanem mert nincs meg a közös kotta a viszonteladónál.
A Subidoo, mint kommunikációs standard
A Subidoo ebben hoz szemléletváltást. Nem azt mondja a viszonteladónak, hogy „Írj valamit!”, hanem ezt: „Itt az alap, használd egészséggel”.
A beszállító adja meg:
- a jóváhagyott üzeneteket
- az előnyök struktúráját
- a célcsoport problémáit
- és a megoldások nyelvét
Ez a standard.
És hol jön képbe a viszonteladó?
A viszonteladónak egy jó alappal sokkal kevesebb dolga akad. Főleg, ha a beszállító által feltöltött alapot a Subidoo rendszerében formálja tovább. A Subidoo rendszerében ugyanis:
- promptírás nélkül lesz alapból kész szöveg
- de a stílust a Subidoo rendszerén belül magára szabhatja
- nem a szöveget találja ki, hanem világgá kürtöli azt
- méghozzá pár kattintással, másodpercek alatt
Miért működik a standard a beszállító-viszonteladó kapcsolatban?
Mert:
- a beszállító megtartja a kontrollt
- a viszonteladó nem bénul le az „üres lap” előtt, mikor kommunikálnia kellene
- a végfelhasználó következetes üzenetekkel találkozik
És így nem kell választani egységesség és hitelesség között.
A rossz kérdés helyett tedd fel a jó kérdést
A legtöbb beszállító ezt kérdezi: „Miért nem kommunikálnak többet a viszonteladóink?” A jó kérdés ez: „Adtunk nekik kommunikációs standardet?” Mert kommunikálni csak arról lehet, ami már létezik.
A zene nem káosz.
A zene rendszer.
Csak épp olyan rendszer, amiben van levegő.
A Subidoo pontosan ezt csinálja a kommunikációban.
Ugyanaz a dallam.
Más előadás.
És ettől lesz felismerhető.
Skálázható.
És emberi.