Gyors kérdés. Pénzben mérhető kérdés: Mennyi pénzt éget el egy gyártó vagy nagykereskedés azzal, hogy a partnerei nem kommunikálnak a termékeiről? Nem rosszindulatból. Nem lustaságból. Hanem egyszerűen azért, mert nincs megfelelő tartalmuk, marketing tudásuk, hogy nap mint nap a beszállító termékeiről kommunikáljanak. Ez a helyzet se a beszállítónak, se a viszonteladónak nem jó. Egyedül a konkurencia örül. Mert mi is történik valójában?
A polcon áll. És hallgat.
A termék ott van a polcon.
Ott van a raktárban.
Ott van a webshopban.
De:
– senki nem beszél róla
– senki nem ír róla
– senki nem ajánlja
És ami nem látható, az nem forog.
Ami nem forog, azt nem rendelik újra.
Ennyire egyszerű.
Kisker oldalról érthető. Beszállítói oldalról tragédia.
A viszonteladónak nem az a célja, hogy egy adott gyártó termékét eladja.
Az a célja, hogy profitot termeljen.
Bármelyik márkából.
Ha nincs kész kommunikációs muníció, akkor azt tolja, amihez van.
A beszállító pedig ott áll, és reménykedik, hogy az érdeklődés majd magától beindul.
De Newton óta tudjuk: Minden test megtartja nyugalmi állapotát mindaddig, míg egy másik erő által kifejtett hatás nem kényszeríti mozgásállapotának megváltoztatására.
Ez az erő pedig a beszállító.
A marketing nem a polcon történik
Hiába kommunikál a gyártó országos szinten.
Hiába fut kampány.
Hiába edukál.
A döntés pillanata a viszonteladónál történik.
És ha ott csend van, akkor a korábban felépített érdeklődés elpárolog.
A marketingesek és szövegírók egy dolgot tudnak a legjobban: eltüntetni a készletet.
Csakhogy a viszonteladók nem marketingesek.
És nem is kell, hogy azok legyenek.
A láthatatlan veszteség
Számoljunk.
30 aktív partner.
Hetente 2 poszt.
Havi 240 márkamegjelenés.
Hirdetés nélkül.
Mindössze 30 partnerrel.
Ez nem „szép szám”.
Ez tervezhető elérés.
Tervezhető láthatóság.
Tervezhető készletmozgás.
És most képzeld el, mi történik, ha ez nulla.
A veszteség nem a könyvelésben jelenik meg.
Hanem az elmaradt újrarendelésekben.
A kérdés nem az, hogy kommunikálnak-e a viszonteladók
Hanem az, hogy ki működteti a rendszert.
Mert a termék nem fogja eladni önmagát.
A viszonteladó pedig nem fog hirtelen marketingessé válni.
Valakinek üzemeltetnie kell a kommunikációs gépezetet.
Például a beszállítónak.
Mit nyer ezzel a beszállító?
Többet mint elérést.
Ha a beszállító:
– rendszert ad
– kész szövegeket ad
– kampányötleteket ad
– kommunikációs muníciót ad
akkor a viszonteladó nem csak használja a kapott tartalmakat, hanem:
Hálás lesz érte.
És miközben a beszállító termékeiről kommunikál, a kapcsolat is mélyül.
A bizalom nő.
A hűség erősödik.
Az újrarendelés természetessé válik.
A marketing rendszer mint versenyelőny
Ha van egy platformod, ahol a viszonteladóid:
– promptírás nélkül kapnak kész szöveget
– csak kiválasztják a terméket
– és pár kattintással publikálnak
akkor a kommunikáció nem kampány.
Hanem infrastruktúra.
És az infrastruktúra az, ami hosszú távon versenyelőnyt ad.
A valódi kérdés
Nem az, hogy „miért nem posztolnak a partnereink?”
Hanem ez:
Adtunk nekik okot rá?
Adtunk nekik eszközt hozzá?
Adtunk nekik kész, használható tartalmat?
Mert ha nincs rendszer, akkor csend lesz.
És a csend mindig drágább, mint a zaj.
A tartalomcsend nem látványos veszteség.
De folyamatos.
És pont ezért veszélyes.
Aki pedig működtet egy viszonteladói kommunikációs rendszert, az nem csak láthatóbb lesz.
Hanem gyorsabban forgó készletet, lojálisabb partnereket és tervezhetőbb növekedést kap.
A kérdés már csak az:
Ez a beszállító Te leszel?